Sziasztok!
Aki ismer igazából tudja mennyire megnehezítette az életünket...vagyis az elején inkább az én életemet tette elviselhetetlenné a terhesség. Már ebben a helyzetben jártas ismerősök ugyan tudtomra adták, hogy az első hetek-hónapok majdnem minden nő számára pokoliak...mind kétségbeesettek és elveszettek. Mi ugyan nem számítottunk a picink érkezésére és ez is rátett egy lapáttal. No de ugye itt vagyok 21 éves jogtan hallgatóként, albérletben (amit bármely hihetetlen is a 'mai betokosodott 35-40 éveseknek' elképzelniük én és a párom tartjuk fenn önerőnkből és nem 'anyuci-apuci' pénztárcájából), mindezek mellett az életszínvonalunkat is, számláinkat is munkából tartjuk fenn és hát ez így erősen befolyásolta a továbbiakat. Így ezek hatására igen...igazán kétségbe voltam esve. Egyetlen támpontom a kicsi apukája volt, aki annyira örült neki mintha élete álma vált volna valóra, így visszagondolva bánom, hogy én ott akkor nem tudtam osztozni vele ebben az örömben...Ő azonnal, minden gondolkodás nélkül magára vállalt minden rá háruló nehézséget amik a későbbiekben vártak rá.
9 hetesen adta tudtunkra a manó, hogy ő van, majd ezek után jött a neheze...be kellett jelenteni a nagy hírt. Ez karácsony napjára esett, hát igazából várható volt a reakció, húgom majd kicsattant (persze, hiszen neki ezzel semmilyen komolyabb kötelezettsége nincs, illetve egy kis ideig élvezhette, hogy nem ő az áskálódások középpontja), édesanyám férje örült, ami azért kicsit meglepett, de jól esett, majd anyu...nos szerintem maga se tudta eldönteni ott akkor, hogy mit is érez. De a lényeg, hogy ezek után jó 4 hónapig nem beszéltünk.
Én eközben próbáltam megbarátkozni a helyzettel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
